1.nap - Mindennek a kezdete

2013.01.02. hétfő

Reggel amikor beléptem a suli ajtaján nagyon furcsa érzés kerített a hatalmába. A fejembe egyre több kérdés
került, és mindre a válaszokat vártam. Az aulában sikerült észrevétlenül végig mennem, ugyanis már többször költöztünk, így tudom, hogy milyen amikor meglátnak és mindenki összesúg az éppen mellette állóval. Nem tudtam elképzelni, hogy itt miért nem ez van. Talán azért mert ez magánsuli és nem járnak ide sokan? Vagy azért mert már mindenki tudja, hogy mostantól ide fogok járni? Ezek a gondolatok nem hagytak nyugodni. A portáshoz léptem, majd megkérdeztem, hogy melyik a 11.osztály terme. Megtudtam, hogy nem is kell innen sokat menni, hiszen itt van a földszinten. A folyosón végigmentem, majd hátulról a 3. ajtóra ki volt írva, hogy 11.osztály terme. Nem tudtam, hogy amikor belépek mit csináljak, hova üljek, vagy egyáltalán kivel fogok majd összebarátkozni? Úgy éreztem, hogy a reggelimet viszontlátom. Nem hagytam magam elbizonytalanítani, hanem benyitottam.
Legnagyobb meglepetésemre, az osztályban senki sem vett észre. Gyorsan lehuppantam az ablak melletti padsor első padjába, mert ott volt egy egyes pad, és úgy gondoltam, hogy nekem lett odarakva. Úgy tűnt, mindenki el van foglalva a maga dolgával. Ezalatt azt értem, hogy vagy a padon ültek, vagy a székükön és telefonozott mindenki. Ilyen osztályom még sosem volt. Azt hiszem ez nem lesz egy stréber osztály, úgy hogy megkönyebbültem.
Elérkezett az első óra. Becsengőkor egy fiatalabb tanárnő lépett be az ajtón. Úgy emlékszem, hogy ő is ott volt az átiratkozásomon. Talán az osztályfőnök volt, nem emlékszem rendesen, de az biztos, hogy nem egy szigorú tanár, mert még jelzőkor is mindenki telózott.
- Jó reggelt Mrs. Rogers!- köszöntek a tanárnőnek, kivéve én mert ugyebár nem tudtam a nevét. A tanár a köszönést viszonozva megengedte, hogy leüljünk. 
- A mai osztályfőnöki órát azzal kezdjük, hogy bemutatom nektek az új lányt- mondta Mrs. Rogers, és amint meghallottam görcsbe rándult a gyomrom és éreztem, hogy a reggeli mindjárt visszajön. 
A hátam mögött hallottam, hogy mindenki épp a mellette ülővel tárgyal ki engem. A tanárnő is észrevette, hogy rólam beszél mindenki, úgy hogy megszólalt. 
- Kis figyelmet szeretnék, a pletykák elkerülése érdekében, úgy döntöttem, hogy Tricia ki áll ide az osztály elé és elmeséli, hogy miért jött ide, meg ilyesmi. Röviden, mesél magáról. 
Mikor ezt meghallottam, azt hittem csak viccel, de nem. Mondta, hogy menjek ki. Remegő lábaimmal valahogy kimentem, majd elkezdtem beszélni. Tenyerem nagyon izzadt, de mivel annyira remegtem muszáj volt a tanári asztal szélében megkapaszkodnom. Nem volt jó ötlet, mert rettentő hányingerem volt és ez nálam azt eredményezi, hogy szédülök, meg minden bajom van. Még csak kb. annyit mondhattam el, hogy hogy hívnak, és hogy miért jöttem ide. Elszédültem, de mivel totál izzadt volt a tenyerem hiába próbáltam megkapaszkodni, nem sikerült. Elestem. Ráadásul az első napomon. A fejemet úgy bevertem, hogy nagyjából 10 percig ott feküdtem a földön. Mikor egy kicsit már ki tudtam nyitni a szemem láttam, hogy mindenki ott áll körülöttem. Legnagyobb döbbenetemre senkinek nem volt ijedt feje, inkább 'jajjdelúzerazújcsaj' fejet vágtak. Nem mondhatom, hogy túl jól esett, épp ellenkezőleg. Azt szerettem volna, ha most eltűnhetnék innen és soha többé nem látnának. Pedig annyira szerettem volna, ha már az első héten befogadnak. Láttam, hogy van 3 lány, akik nagyon szimpinek tűntek, de azt hiszem minden hiába. Ők az osztály plasztikjai, sőt szerintem még a sulié is. A plasztikot viszont nem úgy értem, hogy ribancai, hanem hogy ők a legnépszerűbbek és a legelismertebbek. Reggel is, láttam amikor jöttek a folyosón, egyszerre léptek, fejükkel előre néztek és dús hajukat szinte minden lépésnél hátradobták. Azt hiszem hozzájuk nem fogok egy ideig tartozni, bár szerintem még arra is kevés esély van, hogy akár csak szóba is állnak velem. A fiúkról meg most annyit, hogy nálunk is vannak kasztok, de nekik nem annyira nagy a "harc", mint a lányoknál.
Mindenesetre abban biztos vagyok, hogy nagyon érdekes lesz ez az egész "kémkedés" minden osztálytársam után. Igaz, még nagyjából semmit sem tudtok róluk, de úgy döntöttem, hogy mivel ez volt az első napom, megérdemlem, hogy rólam szóljon. Mondjuk, eléggé beégtem mindenki előtt, de azért már összeszedtem egy-két információt az osztálytársaimról, szóval holnap folytatom történetem...