2. nap - Rejtőzködés a lelátó alatt

2013. 01. 03. kedd

A tegnapi égésem után kicsit feszéjezve sétáltam a suli felé, hogy kezdetét vegye a második napom. Remélem azért nem én leszek 12. végéig az osztály lúzere. A mai nappal kezdetét veszi a kémkedés is. Ahogy ezeken az apró-cseprő dolgokon gondolkoztam lassan elértem a sulihoz. Amint beléptem az ajtón fülemet megcsapta 3 lány életteli, vidám fecsegése az˝élet˝nagy´dolgairól. Igen, jól gondoljátok, a plasztikok voltak azok név szerint Jessy, Becca és Katy. Éppen az osztály felé tartottak, ezért követtem őket (persze tisztes távolságból), hátha elkapok egy-két mondatot a beszélgetésükből, amit fel tudok használni.

- Akkor ma délután elmegyünk a plázába vásárolni? – kérdezte Jessy.

- Felőlem mehetünk – válaszolt Katy.

Egy infóval több. Most már csak azt kéne megtudnom, hogy hánykor találkoznak.

- Felőlem is mehetünk, hánykor talizunk és hol?  - érdeklődött Becca.

- Suli után rögtön? Vagy valakinek van valami programja?

- Nem jó – vágott Katy szavába Jessy – ma van a srácoknak fociedzés, vagy netán elfelejtettétek? Nem hagyhatjuk ki.

- Akkor edzés után megyünk. Lehet, hogy Will-ék is velünk tartanak egyet kajálni.

Bingó, a délutáni programom mára megvan. Na jó, ez tényleg lúzer dolog, hogy az osztálytársaim után koslatok ahelyett, hogy esetleg legálisan legyek velük (gondolok itt arra, hogy megkérdezem velük tarthatok e), de a történetért bármit. Idő közben lassan elérkeztünk az osztályhoz. Lassítottam lépteimen,nehogy szagot fogjanak Becca-ék, hogy követem őket. Pár perccel az ő érkezésük után én is beléptem a terembe.

- Sziasztok – köszöntem, nehogy azt mondják, még köszönni se tudok.

- Nézzétek, megjött az ájulós lány – ordított az utolsó padsorból Nate.

A többiek egy percre felnéztek a pad alatt végzett manipulatív tevékenységből (telózás), majd folytatták mintha misem történt volna. Egy ember viszont még arra sem méltatott, hogy egy percre elszakadjon a telefonja kijelzőjétől. Ez a személy pedig nem volt más, mint a menő fiúk egyike, Ed Ramsay.

Megalázva mentem a helyemre, miközben azon imádkoztam nehogy valamit már megint elcsesszek.

A nap viszonylag hamar eltelt, viszont több hasznos információt nem tudtam meg senkiről. Miután kicsengettek az utolsó órámról is a szekrényem felé igyekeztem, hogy elrakjam a fölösleges tankönyveket, füzeteket. Legnagyobb meglepetésemre a szekrényem mellett Will és James társalgott. A pár szóból amit hallottam arra következtettem, hogy a délutánjukat tervezgetik. Ezek szerint még nem tudják, hogy mire készülnek a csajok. Bepakoltam a szekrényembe, majd a pálya keresésére indultam. Mikor odaértem Katy-ék már nagyban figyelték, ahogy osztálytársaink bemelegítenek. A ’kémkedés’ érdekében nem ültem föl a lelátóra, hanem bemásztam alá és onnan füleltem, mit beszélnek a többiek.

Egy-két hangfoszlányból arra következtettem, hogy valamilyen fiúkról van szó.

- Tényleg, mi a helyzet VELE – utalt valakire Becca.

- Á, semmi különös- rendezte le egyszerűen Jessy.

- Na, de mégis? Nem beszéltetek azóta facebook-on vagy valahogy?

- Nem, csak a szokásos adj már egy tollat, a házit hadd másoljam már le beszélgetés volt – mondta kicsit elkeseredve Jessy – Na és VELÜK mi van? Hogy haladtok?

- Sehogy – vágta rá szinte már reflex szerűen Becca és Katy.

- Öhm, oké. Ejtsük a témát – javasolta Jessy.

Ezután csak arról beszéltek, hogy ki mit akar venni magának a délután során, illetve melyik boltba menjenek be. Miután vége lett az edzésnek kimásztam a lelátó alól és tisztes távolságból követtem a menők társaságát egészen a plázáig. Komolyan, kezdek belejönni ebbe a bujkálásba….